2 héttel ezelőtt jártunk a Zselicvölgyi Szabadidőparkban, és ha már ott voltunk, kipróbáltuk az ottani éttermet. Alapvetően hagyományos fogásokkal operáló csárda-jellegű étteremről beszélünk, de azért található néhány modern fogás is van benne. Következzen egy élménybeszámoló az ottani ételekről!
Hezitáltam, hogy mit egyek, de mivel aznap még volt egy találkám, nem akartam halas, illetve fokhagymás ételeket enni. Ezért végül egy májgombóc levest, egy szarvassültet és egy túrógombócot választottam, italnak meg egy limonádét. Ez utóbbi nem dobott túl nagyot, picit savanykás, picit gyümölcsös, inkább édes, nem rossz, de semmi extra.
A levesek kb. 10-15 perc után érkeztek, ami kifejezetten jó idő, mert 5 fős társasággal voltunk. Azt külön kiemelném, hogy a személyzet nagyon kedves, segítőkész, viszont nem lépik át azt a szintet, ami más sok lenne. Szóval optimális. No, visszatérve a levesre, ami elsőre megállapítható, hogy egy nagyon nagy adag (legalábbis ez, a többiek leves adagja inkább a normális méret volt), két óriási májgombóccal. Az igazat megvallva nem is ettem meg az egészet, mert féltem, hogy nagyon eltelítene. Tehát a nagyevőknek bátran ajánlom.
Maga a leves érdekes volt. Én az alaplevet kicsit íztelennek éreztem, ebbe még mehetett volna só, bors, meg akár másfajta fűszerek is. Maga a gombóc viszont kifejezetten intenzív fűszerezésű. Ebből már sejtettem a megoldást: egyben kell enni. És valóban, a kettő együtt nagyon finom. Szóval egy jó kezdet volt.
A főételekre picit többet kellett várni, de abszolute nem annyit, hogy az ember türelmetlenné válna. Ez a tál 2 szép szelet húsból, egy gyümölcsös mártásból és egy áfonyás buktából állt. A szarvas jól készült, egy icipicit volt száraz, de nem vészesen, vadhúsoknál amúgy is ez egy állandó jelenség, ezt szokták kompenzálni a gyümölcsös-édesebb mártásokkal. Itt is ez történt, sőt, igazából kóstolás közben éreztem, hogy itt kétfajta mártás is van, az egyik a gyümölcsös mártás, ami kicsit édesebb, a másik egy jus, ami egy karakteresebb ízvilág. Nálam ez működött.
Amivel viszont nem voltam kibékülve, az a bukta. Nem ritkaság, hogy vadhúsok mellé fánkot vagy buktát adnak köretnek. Ugyanakkor ez annyira édes volt, hogy konkrétan még egy desszertnek is lehet, hogy sok lett volna. A vadakhoz illenek az édes ízek, de ha túlságosan elmegyünk ebbe az irányba, akkor azért megkérdezi magában az ember, hogy most egy főételt, vagy egy desszertet eszik. És ennél a buktánál én ezt éreztem. Ezt a köretválasztást én átgondolnám, a mellett, hogy azt azért értékelem, hogy érzésem szerint egy frissen készített buktát kaptam, ami egyértelműen az igényesség jele.
A desszertnél már eléggé jóllakottnak éreztem magam, de azért nyilván megkóstoltam. És egyébként meg is ettem, mert szerencsére tényleg egy desszert adagról lehet beszélni (túrógombócnál ez a kérdés azért mindig felmerül bennem). A tálalás egyébként nagyon szép, a kétféle öntetet egyfajta gátként választja el a gombóc. És igazából szerintem a két szósz adja meg ennek az ételnek a varázsát: a gyümölcsös egy nagyon jó fanyar-savanykás ízt ad, a vaníliás meg kifejezetten édes. És a kettő között helyezkedik el a gombóc, ami alapvetően édes, de merték használni a citromot, így egy frissebb, savanyúbb ízt is ad. E mellett egy kis habot is kaptunk, ami mondjuk nekem nem hiányzott volna, de gond sem volt vele. Nagyon ízlett.
Ami az árakat illeti, a levesek zömmel 1.500-2.000 forintos árban vannak, a desszertek szintén, a főételek 4-6.000 körül, ezek ma már az átlagos éttermi árak. És szerintem a minőséggel és a mennyiséggel sem volt gond. A galériában a család által fogyasztott többi ételt is betettem.
A hely (Szabadidőfarm) elérhetőségei:
Telefon: +36-82 370 655
E-mail: info@zselicvolgy.hu
A hely közösségi oldala itt található.
