Amikor szerdán az Astra Zeneca oltásom után néhány órával beszámoltam az állapotomról, akkor azt írtam, hogy egyelőre minden komolyabb mellékhatás nélkül túl vagyok rajta. Nos, mostanra már kijelenthetem, hogy elkiabáltam magam (valójában nem kopogtam le, biztos ez volt a baj), a következő 1-2 nap közel sem volt ennyire problémamentes. Hogy a kép teljes legyen, most úgy döntöttem, hogy írok még egy cikket arról, hogy mi történt velem az elmúlt 3 napban.

Szerda este még nem jelentkezett semmilyen tünetem, talán csak az, hogy még hajnali egy környékén sem éreztem magam álmosnak és az volt bennem, hogy hiába mennék el aludni, valószínűleg csak feküdnék az ágyban, ezért inkább dolgoztam valamin. Aztán kettő fele végül csak lefeküdtem, ekkor éreztem az első tünetet: erős hidegrázást, nagyon be kellett takaróznom, hogy elviselhető legyen a hidegérzet, nehezen aludtam el.

Mivel rugalmas munkaidőben vagyok, kikapcsoltam az ébresztőórámat, úgy voltam vele, hogy csütörtökön pihenek, amennyit tudok, utána dolgozom. Reggel, amikor felébredtem, a függönyön keresztül beáramló napfény hiánya miatt úgy gondoltam, borongós idő van. Nem tudtam, mennyit aludtam, de az volt az érzésem, hogy akár 10-11 óra is lehet. Aztán amikor megnéztem a telefonomat, meglepődtem: 6 óra 40 percet mutatott. Kinéztem az ablakon, kék volt az ég, csak még nem kelt fel teljesen a nap. Ez azt jelenti, hogy aludhattam kb. 3-4 órát maximum.

Ekkor már nem éreztem jól magam. Éreztem, hogy lázam van, a hidegrázás nem múlt el és már a fejem is fájt. A kialvatlanság is rányomta a bélyeget a napomra, jóformán semmi érdemit nem tudtam csinálni, csak próbáltam pihenni. Néha megpróbáltam kicsit haladni a munkáimmal, de nem ment.

A napnak egy üdítő fénypontja volt, hogy a Marica étterem megküldte nekem néhány új ételüket termékmintaként (ennek nincs köze a Covid-oltásomhoz, már korábban megbeszéltük, hogy ma kapom meg). Nem aprózták el, meg kell hagyni, kaptam egy adat töltött pljeskavicát hasábburgonyával, ajvárral, és lilahagymával, egy horvát vadast tésztával, négy palacsintát, és egy házi kenyeret. Ennyit amúgy sem tudtam volna egyszerre megenni, ráadásul sajnos az étvágyam sem volt az igazi, de azért mindegyiket megkóstoltam és ízlett (amúgy meg a család besegített 🙂 ).

Ebben a cikkben nem akarok mély gasztronómiai értékelésekbe beleesni (főleg, mert pljeskavicájukról már írtam korábban, bár az nem töltött volt), de annyit azért elárulok, hogy a horvát vadas nem a klasszikus hagymás-sárgarépás mártással készül. Itt a húshoz egy vörösboros-aszalt szilvás mártás dukált és még hozzá a tészta. Hasonló köretekkel korábban vadhúsokat ettem. Ez hagyományos marhahúsból készült, de ezzel is nagyon ízletes és különleges étel, ha valaki Szalántán jár (ha minden igaz, jövő héten legalább már a teraszok nyílhatnak), bátran próbálja ki (a fotó nem a legtökéletesebb, sajnos itthon csak én tudok képeket készíteni)!

Sajnos a jó ízek a hangulatomon igen, de az állapotomon nem javítottak, a délután sem lett jobb, sőt estére még rosszabbnak éreztem, ezért inkább bevettem egy láz- és fájdalomcsillapítót. Nem tudom, hogy emiatt, vagy más okból is, de olyan este 9 óra körül éreztem lassú javulást, mintha a lázam lejjebb ment volna és a fájdalmam is csillapodott.

A következő éjszaka sem volt sokkal könnyebb, mint az előző, de péntek reggel már sokkal jobban éreztem magam, a hidegrázás elmúlt, lázam már alig volt, és a fejfájásom is sokkal enyhébbnek éreztem. Ezen a napon már tudtam valamennyit dolgozni, bár gyorsabban fáradtam, többet kellett pihennem (ez nem tudom mennyire volt az oltásnak betudható, és mennyire annak, hogy kb. 6 órát tudtam aludni két nap alatt). Az étvágyam is nagyjából visszatért, legalábbis majdnem annyit ettem már, mint korábban.

A pénteki éjszakám végül nyugodtan telt, és majdnem szombat délig aludtam, pótolva az előző napok alváshiányát. Bár az ébredéskor erősen izzadtnak éreztem magam, a tüneteket ekkor már nem éreztem egyáltalán, és egy reggeli zuhany után már azt éreztem, hogy minden rendben van.

Összességében úgy gondolom, hogy rajtam picit erősebben jelentkeztek a mellékhatások, mint általában a beoltottakon. Ugyanakkor az orvos, aki beadta az oltást, azt mondta, hogy kb. 2 napig jelentkezhetnek ezek a mellékhatások és tulajdonképpen ez is történt, a két nap után már nem éreztem semmi különöset. Az oltás utáni 8-27. óra volt elég kellemetlen, utána még kb. 1 napig voltak enyhe tüneteim, azóta semmi. Bár nem mondom, hogy kellemes volt ez a két nap, szerintem még mindig jobb, mintha a vírust kapnám el, szóval egy szó mint száz, nem bántam meg az oltást.

Aki szeretne még regisztrálni a védőoltásra, az itt teheti meg.