Aki nézte a Black Mirror sorozatot, talán emlékszik a második évad „Be Right Back” című első epizódjára. Aki nem emlékszik, annak röviden összefoglalom, hogy miről szól a rész.
A Black Mirror sorozat egyes epizódjai különálló, önmagában is értelmes antológiák, melyek az információs társadalom és a technikai fejlődés veszélyeit mutatják be egy-egy disztópikus történetben.
SPOILER ALERT: A Be Right Back című részben egy érzelmileg rendkívül összetett történetet követhetünk nyomon. Martha egy autóbalesetben elveszíti párját Ash-t, aki a fél életét a közösségi média használatával töltötte. Martha élete szerelmének elvesztése után igénybe vesz egy vadonatúj szolgáltatást, amely képes szimulálni Ash személyiségét az által, hogy a program elemzi a férfi közösségi médiás tevékenységeit. Először írásban képes utánozni, később további adatok megadásával a hangját is telefonon keresztül. Egy napon a szolgáltatást nyújtó cég felajánl Martha számára egy új kísérleti lehetőséget, ami egy hardveres segítséggel a szimulált Ash-t egy mesterséges testbe költözteti, mely éppen úgy néz ki, mint az elhunyt. Eleinte minden rendben is megy… a továbbiakat már nem részletezem.
Miért érdekes a fenti epizód?
A múlt hónapban a Microsoft szabadalmat nyújtott be az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala felé (U.S. Patent and Trademark Office), mely felveti annak lehetőségét, hogy a csevegőrobotok egy adott személy AI profiljára épülő kimenetét hozzák létre. A rendszer a „társadalmi adatokat”, például képeket, hangadatokat, közösségi média bejegyzéseket, elektronikus üzeneteket és írott leveleket felhasználva egy személy profilját képes felépíteni.
A szabadalom leírása alapján a profil felépíthető egy elhunyt szerettünk személyisége, vagy egy híresség személyisége alapján, Ugyanakkor arra is lehetőséget ad, hogy saját magunkat képezzük le egy csetbot formájában.
„Az a bizonyos személy (akit a csevegőbot reprezentál) megfelelhet egy múltbéli vagy jelenbéli entitásnak (vagy annak egy változatának), például egy barátnak, rokonnak, ismerősnek, hírességnek, kitalált szereplőnek, történelmi alaknak, véletlenszerű entitásnak stb.”
„A konkrét személy megfelelhet önmagának is (például a csevegőbotot létrehozó és vagy betanító felasználónak)” – utalva arra, hogy a élő felhasználók haláluk esetén is digitális csereeszközt képezhetnek.
A Microsoft azt is felvetette, hogy egyes emberek 2D vagy 3D modelljei is elkészülhetnek képinformáció és mélységi térképek (információkat tartalmaz egy kép vagy képcsatorna nézőpontja szerinti tárgyak távolságáról), vagy videók alapján.
Ha a csevegőrobotnak nincs elegendő adata ahhoz, hogy választ adjon egy adott témára, akkor a tömegből származó beszélgetési adattárak felhasználhatók a hiányosságok pótlására, ami szinte szó szerint a szavakat adja az emberek szájába. – írja a Forbes.
A szabadalom foglalkozik azzal a kérdéskörrel is, hogy a chatbot akár tisztában is lehet azzal, hogy éppen egy elhunyt személyt utánoz. Az emberek csevegőbotokká történő reinkarnációja nyilvánvalóan felvet némi etikai és adatvédelmi problémát, amivel a szabadalom technikai jellegénél fogva nem foglalkozik. Az ilyen kérdésekre adott válasz addig rejtve maradnak, míg a Microsoft vagy valaki más nem nyújt be egy működő prototípust.
