A csaknem egy éve hazánkban is tomboló koronavírus miatt rengeteg a feszültség, szorongás és bizonytalanság. A szocális életünk, a mozgási és szórakozási lehetőségeink korlátozottak, napi rutinunk felborult. Kevesebb a türelmünk, több a konfliktusunk és meglehet, hogy a kis problémákat is óriási katasztrófaként könyveljük el. De vajon miért érezzük magunkat így? Mi a konkrét lelki oka annak, hogy az emberek többségére ilyen hatással van a pandémia?
Dr. Káplár Mátyás tanácsadó szakpszichológussal készített interjúmban mindezekre választ kaphatsz.
Miért viselnek meg minket ennyire az újabb és újabb intézkedések? Mi az oka annak, hogy így érezzük magunkat ettől a helyzettől?
Ami miatt ez a legnehezebb, az a kontroll elvesztése, illetve az azzal kapcsolatos bizonytalanság, hogy mikor lesz vége. Ez a kettő az ami a leginkább megnehezíti az embereknek az életét, hiszen akkor növekszik a szorongás, amikor ezeket a kezelhetetlen helyzetek emelkednek fölénybe a többi fölött. Ez pedig pont ilyen, tehát egyrészt a mindennapi életnek a dolgait azt most kívülről irányítják, másrészt pedig a kommunikációs nehézségek is – és ez most nem csak Magyarországon, hanem mindenhol, mert senki nem tud senmmit valójában- csökkentik azt, hogy az emberek erre megfelelően tudjanak reagálni.
Hogyan őrizzük meg a nyugalmunkat, maradjunk türelmesek a jelenlegi helyzetben?
Ennek több összetevője is van. Az egyik az az, hogy ezt a kontrollt kell valamilyen módon visszaszerezni.
Az egészségpszichológiának is az egyik legfontosabb része például a krónikus betegek esetében, amikor az ember nem tud mit kezdeni azzal, hogy cukorbeteg, de még is csak élnie kell. A dinamika itt nagyjából ugyanez, hogy nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy covid van, de még is élni kell. Tehát azokat a részeit kell megerősíteni az ember életének, amik felett mégis kontrollt tud gyakorolni. Gondolok itt például arra, hogyha tudatosan foglalkozik azzal, hogy amennyire kell – csak itt nem szabad átesni a ló túloldalára, mondjuk pánikba esni- ő maga betartja a szükséges intézkedéseket vagy azt, hogy ő hogyan vigyáz magára. Vagy az életének többi részét, hogyan fogja menedzselni. Például, ha home officeban van, akkor napirendet állít fel magának vagy a család életét is jobban igyekszik irányítani és megszervezni. Tehát az egyik része, hogy minél több olyan területet kell találni az életben, amit továbbra is én magam tudok irányítani és akkor ezen keresztül valamennyire visszaszerezhető ez a kontroll.
A másik része pedig az erőforrások megtalálása, mégpedig azért, mert a mindennapi életben, amikor nincsenek lezárások, akkor viszonylag könnyen megtaláljuk azokat a töltődési lehetőségeket, amiken keresztül a lelki egyensúlyunkat fent tudjuk tartani. Ebben a mostani helyzetben viszont erre külön energiát kell fordítani, hogy olyan erőforrásokat gyűjtsön az ember, amik ezt lehetővé teszik. Ez akár lehet egyéni feltöltődés, akár a szociális kapcsolatoknak az ápolása, illetve ugyanúgy van ennek egy fizikai vonzata is, tehát akármilyen sport vagy bármi amivel ezt lehet kompenzálni.
Milyen elfoglaltságokat javasolsz együl élőknek vagy családoknak?
Egyedül élőknek mindenképpen ezt a fajta ön-menedzselő életmódot javasolom, tehát sokkal tudatosabban megélni és rendszerezni kell a mindennapokat – most ezt a klienseknél látom- akár az étkezést meg az alvást is, mivel otthon van és nincsen kihez alkalmazkodnia egyedül. Belerakni az egészségügyi részt, hogy mozduljon ki a levegőre, hogy legyen a lakáson kívül is, mert megőrül az 50 négyzetméteren. Illetve azt, hogy olyan lelki dolgokat találjon, akár ha a szociális médián vagy akárhol tartsa a kapcsolatot az ismerőseivel vagy akár olvasson többet vagy zenét hallgasson, teljesen mindegy. Mindenki tudja magáról, hogy mi az, ami ezt okozza. Ezeket is bele kell illeszteni a napirendbe, pont a kontroll miatt.
A családosoknak, vagy akik nem egyedül élnek pedig külön érdemes ezeken túl arra is hangsúlyt helyezni, hogy az egymással eltöltött időt is valahogyan menedzseljék. Mert sokszor le tudjuk azzal, hogy „oké, úgy is együtt vagyunk itthon egész nap” és azt gondoljuk, hogy meg van az együtt töltött idő. Ez valójában azért nem így van. Amikor mindenki megáll és egymással foglalkozunk, azt kell erősíteni, még az előbbieken felsoroltakon túl.
Melyik a jobb: ha minden nap tudatosítjuk magunkban, hogy egy világjárvány tombol vagy, ha megpróbálunk megfeledkezni róla és nem foglalkozni vele?
Egyik sem. Van egy élethelyzet és azt lerontja a címkézés, akár így, akár úgy. Akár vírustagadó lesz valaki, akár pánik, egyik sem nem fogja őt előre vinni. Valahogy a kereteket kell szerintem tudatosítani – hogy most vagyok egy élethelyzetben ilyen keretek között – és, hogy ebbe a keretbe mi van. Azt biztos, hogy nem ajánlanám, hogy olvasd el az összes kommentet és cikket, ami megjelenik róla. Nyilván azért az sem jó, ha abszolút semmi lövésem nincsen. Ha nagyon nagyon konkrétan szokták kérdezni, akkor azt mondom, hogy egy darab hivatalos valamit olvasson el, hogy nagyjából képbe legyen mi van. Ezt minden nap közzéteszik és kész. Szerintem ennél sokkal többet nem érdemes, mert gyakorlatilag minden és mindennek az ellenkezője naponta hússzor megjelenik. A mind meghalunk és a senki nem hal meg között bármi. Ettől annyira össze lehet zavarodni és növeli a bizonytalanságot, ami után pont ez a belső összezavarodottság fog majd a negatív mentális állapothoz vezetni.
Mennyivel többen keresnek fel a pandémia kezdete óta és milyen típusú problémákkal fordulnak hozzád most a kliensek?
Úgy lényegesen nem többen. Inkább azt mondhatom, hogy semmivel sem csökkent az emberek száma. Vagy mondhatnám azt is, hogy ha körbenézek a kollégáknál is, akkor talán még többen fordulnak hozzánk. Csak ezt tényként kezelni azért „veszélyes”, mert ez egy tendencia volt az utóbbi időkben, hogy egyre többen és többen jönnek rá, hogy a pszichológushoz jó fordulni, szóval lehet, hogy rásegített valamennyit ez a helyzet, de ezt nem csak erre hegyezném ki. Ami viszont látszik és el lehet mondani, hogy sokkal kisebb problémáknál, sokkal előbb eljutnak arra a szintre, hogy inkább segítséget kérjenek. Éppen azért mert ez a járványügyi helyzet magasabb stressz szinten tart alapból mindenkit, és ezért sokkal kisebb stressz is elég ahhoz, hogy átlépje azt a kritikus határt, amit már nem tudnak önmaguk kezelni. Ezért, ha lehet ilyet mondani, akkor talán kicsit ilyen szorongásos problémákkal többször jönnek. Bár az is tény, hogy maga a vírussal kapcsolatos szorongást –nem azt mondom, hogy senki, de októberig abszolút senki- most három tucat emberből egy-kettő megemlíti olyan szinten, hogy az is rossz neki.
Ha érdekel, egy darab hétköznapi ceruza, hogy tudja felvidítani a családot egy szürke napon vagy, ha csak többet szeretnél tudni, akkor nézd meg az alábbi videót, ahol hasznos szakmai vélemény mellet egy mindössze 10 perces egyszerű relaxációs gyakorlatot is találsz a youtube videó leírásában.
Kiemelt kép forrása: Dr. Káplár Mátyás
