Kezdőlap Gasztronómia Amit az ember elvár egy csárdától… – Tanya csárda, Pécsvárad

Amit az ember elvár egy csárdától… – Tanya csárda, Pécsvárad

Írta:

2021.06.17.

Legutóbbi cikkünk a Tanya csárdáról erősen megosztotta az olvasóinkat. Magam részéről nem állt szándékomba belefolyni a főszerkesztőnk és a Csárda között kialakult vitába, ugyanakkor fontosnak gondoltam, hogy szülessen egy olyan cikk is a helyszínről, ami magának a csárdának és az ételeinek a bemutatásával foglalkozik. Ezért megkerestem a hely jelenlegi vezetőjét, Kollár Zsuzsannát, aki örömmel fogadott, hogy kicsit meséljen a Tanya csárda múltjáról és jelenéről.

A Tanya Csárda 1992-be nyitotta meg kapuit Zsuzsanna édesanyja, Kollárné Zsuzsanna irányítása alatt. Zsuzsanna ekkor még kisgyerek volt, később azonban igyekezett egyre több mindenben segíteni az étterem működtetése kapcsán, az elmúlt években pedig a legtöbb feladatot már ő látja el. Nyitáskor az elsődleges célcsoportok a környékbeli lakosság és az M6-os úton átmenő forgalom voltak, utóbbi azonban az autópálya révén jelentősen csökkent, ráadásul a figyelem-felhívással is voltak problémák (konkrétan mindig ellopták az út szélére kihelyezett táblákat). Mostanra azonban a vendégkör kiegészült azokkal, akik szájhagyomány útján találták meg a helyet, és azóta – amikor a környéken járnak – törzsvendégnek számítanak.

Amit a mai napig Zsuzsanna édesanyja vezet és abban senkinek nem engedi át az irányítást, az a konyha (bár Zsuzsanna szükség esetén besegít az ételek elkészítésében is). Munkájukat ezenkívül egy három fős állandó személyzet segíti, valamint alkalmi beugró személyzetet is foglalkoztatnak szükség esetén. Bár az a tapasztalatuk, hogy manapság nehéz a megfelelő személyzetet megtalálni – a vendéglátásban dolgozók közül sokan utaztak el külföldre – a jelenlegi csapattal úgy érzi, összeszoktak és jól tudnak együttműködni.

Az összes recept, ami az étlapon szerepel, az Kollárné Zsuzsanna receptje, bár jó néhányat átvettek tőlük más éttermek (ez ellen nehéz védekezni, hiszen ha csak minimálisan változtatnak egy étel összetételén, az jogi szempontból már egy új ételnek minősül – a szerk.). Alapanyagok ragaszkodik a jól bevált és minőségi összetevőkhöz, amelyeket nem hajlandó semmi másra cserélni, mert az már hatással van az étel minőségére, márpedig a vendégek mindig ugyanazt várják el.

Maga az étlap viszonylag ritkán változik, a hely a jól bevált ételekben hisz. További fontos szempont, hogy jó nagy adagok kerüljenek a tányérra, mert egy csárdában az ember elvárja, hogy gazdag fogásokat egyen. Vannak ugyanakkor – főleg hétvégenként – szezonális ételeik, amelyek kiegészítik az állandó étlapot. Ilyen szokott lenni a gyümölcsleves, illetve néhány egytálétel is. Az étlapon lévő fogások közül Zsuzsanna elmondása szerint a nagy kedvencek az étlap elején lévő „ajánlatok”, vagyis a fickós szűzérme (pirított velővel töltött sertésszűz), a borzas szűzérmék (sajttal-tejföllel, fűszeres panírban készült sertésszűz), valamint a kisgeresdi (házi füstölt sonkával, sajttal hagymával töltött) sertésborda.

Ezeknek az ételeknek egyikét kóstoltam meg én is, konkrétan a borzas szűzérméket, köretként azonban sült burgonyát kértem, valamint hozzá egy tejfölös hagymasalátát. De mielőtt szót ejtenék az ételről, had meséljek kicsit arról a limonádéról, amit ittam! A hely sok különböző limonádét kínál, én most egy kicsit merészebben az ibolyásat választottam. Mielőtt bárki megijedne, az ibolya egy ehető virág, ráadásul a limonádé domináns ízét nem az adja, csak kiegészítő funkciója van, ad neki egy nagyon kellemes színt és illatot, nomeg egy pici édeskés háttérízt. Ami nagyon tetszett, hogy nem csak a szörp és a víz, meg némi citrom került a limonádéba, hanem nagyon sokféle gyümölcs, köztük ananász, őszibarack és kiwi is, nagyon változatossá téve ezáltal az italt. Sajnos manapság sok étterem – néha a jobbak is – beérik a hagyományos bolti szörpökkel, ha limonádéról van szó, itt szerencsére szó nincs erről, amit kóstoltam, ahhoz még csak hasonlót sem ittam máshol.

Amikor az ételemet megláttam, már tudtam, hogy ezt biztos nem fogom tudni megenni, ugyanis 4 szelet húst kaptam és egy hatalmas adag köretet. Bár erre az ételre meg voltam hívva, az étlapon szereplő ár (most fejből nem emlékszem, de 2.400 vagy 2.600 forint volt) sem tűnt soknak egy ekkora adagért. A tejfölös hagymasaláta tetszett, a steak burgonyával együtt kóstolva egy nosztalgikus élmény jutott róla eszembe. Menzán főleg a halételeket nagyon gyakran adták majonézes-hagymás krumplival. Ez elsőre sztereotíp hasonlatnak tűnhet, de nem annak szántam, ha az iskolai menzán rántott hal volt majonézes krumplival, az nekem egy boldog napnak számított. Azért írtam ezt le, mert ez jutott eszembe akkor, amikor a steak burgonyát, és a tejfölös hagymasalátát egyszerre kóstoltam, nagyjából ugyanazok az ízek jöttek elő, jól esett ez a fajta nosztalgia.

Ami még nagyon tetszett az ételben, hogy a krumplit is helyben készítik elő és sütik, nem mirelit termékkel dolgoznak (tudom, ennek egy étteremben természetesnek kellene lennie, de sajnos egyre kevésbé van így). A hús is nagyon finom, puha, de jól fűszerezett, nagyon ízletes, a panír is kellemesen fűszeres, én jobban szeretem, ha a panír kicsit vékonyabb, de ezen nem veszünk össze, ez ízlés kérdése. A sajt és a tejföl meg hagyományos kiegészítő elemek, de illenek az ételhez. Ami a mennyiségét illeti, kb. két és fél szelet húst tudtam megenni, a többit elcsomagoltattam. A kóstolás alapján tényleg bárkinek merem ajánlani a helyet.

A cikk végén még szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a http://www.tanyacsarda.atw.hu/ oldal, bár a Tanya csárdáról szól, nem a család üzemelteti, Zsuzsanna többször próbálta már kérni az oldal megszüntetését, ám mindeddig nem járt sikerrel. Így aki érdeklődni szeretne, az a galéria alatt található elérhetőségek valamelyikét használja!