Nemsokára újabb Nemzeti Konzultációs kérdőívet kapunk meg (illetve van, aki már meg is kapta). Én szokásomhoz híven gondolkodom azon, hogy mire használjam fel. A legintelligensebb megoldás talán még mindig az ha hajtogatok belőle egy papírrepülőt és odaajándékozom egy olvasni még nem tudó ismerősömnek. Így talán valóban örömet szerezhetek vele valakinek.
Az origo az egyik Facebook- bejegyzését nemrégiben így kezdte el: a nemzeti konzultáció szervezése a magyar kormány egyedülálló kezdeményezése a fejlett alkotmányos jogállamok társaságában. Ezzel még egyet is tudok érteni, egyedülálló. Egyedülállóan szánalmas, egyedülállóan gagyi és egyedülállóan manipulatív. Meg mellesleg egyedülállóan költséges. De hogy az alkotmányos demokráciához semmi köze, az egyszer biztos, nem elősegíti azt, hanem épp ellenkezőleg, lerombolja a demokratikus célokat. A következőkben leírom, mi ezzel a baj.
Nincs jogi következménye
Azt gondolom, hogy ez kétséget kívül a legnagyobb probléma. Igazából teljesen mindegy, hogy mennyien töltik ki, mennyien küldik vissza és mit írnak bele. Semmilyen kötelezettséget nem ró a kormányra és az országgyűlésre, ugyanígy kevés kitöltött kérdőív esetében sincs semmilyen tiltása vagy bármilyen ódiuma. És ez a fő probléma. Habár, ha jobban belegondolok, mi lenne, ha ezekre a manipulatívan megfogalmazott populista kérdésekre adott válaszok bármilyen joghatást kiváltanának…inkább mégis jó ez így, ahogy van. De abból a szempontból mégsem, hogy ezek alapján kijelenthető, hogy a Nemzeti Konzultációnak kizárólag propaganda-céljai vannak, és mint ilyen, teljesen feleslegesek.
A kitöltők száma ellenőrizhetetlen
Nyilván sokan mondják, hogy ez nem igaz, hiszen megvannak a hivatalos adatok. De ezzel több szempontból nem értek egyet. Egyfelől több alkalommal sem engedték megtekinteni a konzultációs kérdőíveket az ellenzéki képviselőknek. Ez persze önmagában még semmire sem bizonyíték, de ugyebár nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél. De oké, tételezzük fel, hogy a számok helyesek. Honnan tudjuk, hogy ugyanaz az ember nem töltötte ki több személy nevében a kérdőívet, és küldte vissza? Vagy honnan tudjuk, hogy hányan töltöttek ki inaktív, nem létező e-mail címmel (évekkel ezelőtt kipróbáltam a rendszert, engedte) az íveket? Ezek teljesen bizonytalanná teszik, hogy voltaképpen mennyi is a kitöltők száma.
A számokkal könnyű manipulálni
Minden relatív, főleg a matematikában. Akármennyi kitöltő van, azt a kormány hatalmas sikerként könyveli el. De nézzünk egy másik aspektust. Ha eltekintünk az előző pontban felvetett aggályaimtól, akkor kijelenthetjük, hogy a eddig legtöbben a STOP SOROS konzultációt töltötték ki, valamivel több, mint 2.300.000-an küldték vissza. Hogy ez mit jelent? Azt, hogyha lett volna ezekről a kérdésekről népszavazás, az érvénytelen lett volna. A többi kérdőív pedig még kevésbé releváns ha azt vesszük alapul, hogy ez magasan a legnépszerűbb konzultáció volt. Egyébként ha több millió állampolgárnak megküldik az íveket és csak ennyi küldi vissza, akkor mi van a maradékkal? Ez persze költői kérdés volt, a választ tudjuk: kidobott pénz, papír, energia.
Manipulatív kérdések:
A legtöbb kérdés tele van evidenciákkal. Egy régebbi példa: megkérdezzük, hogy „Ön egyetért-e azzal, hogy a magyar kormány támogassa a családokat?” Mégis milyen választ várunk erre a kérdésre? Hogy nem? Ezek olyan kérdések, amikre ebben a formában egyértelmű a válasz. Ha úgy lenne megfogalmazva a kérdés, hogy szerepelne benne a családtámogatás összege, hogy milyen költségvetési hiányt okoz, ezt honnan pótolnák, járna-e adóemeléssel mindez, és ha igen, mennyivel, akkor már valóban vitathatóvá válna a kérdés, és egy tükör lehetne a kormány elképzeléseire. Ezek hiányában azonban a konzultáció nem alkalmas arra sem, hogy felmérje a kormányprogram társadalmi támogatottságát.
De az evidencia a kisebb probléma. A nagyobb baj az, hogy sokszor tele van hazugságokkal is. Folyamatosan mantrázták a korábbi ívek azokat a baromságokat, hogy Brüsszel a magyar alaptörvényt akarja bombázni, meg melegpropagandát akar bevinni az iskolákba, amit nem tudom, hogy ki az aki Magyarországon komolyan elhisz az Ős-Fideszeseken kívül. Márpedig ha már a kérdésfeltétel hazugság, akkor arra hogy lehet őszinte választ adni? Egy X-eléssel biztosan nem.
A népszavazási kérelmeket bezzeg leszavazzák…
A NER megjelenése óta egy másik tendencia is megfigyelhető: a korábbi választási ciklusokban gyakorlatilag mindig volt legalább egy népszavazás, ezek közül pedig igen sokat a mindenkori ellenzék kezdeményezett. Amióta a Fidesz van hatalmon, ezek gyakorlatilag megszűntek. Illetve volt kettő, de mindkettő kormány által kezdeményezett, az egyik ráadásul már megszavazott (!) döntésekről. Ha létezik valami, ami megalázza a demokráciát, na akkor ez az, hogy már megszületett a döntés, de utólag megkérdezzük az embereket. Persze a politikai szándékot értem, ki akarták kerülni az érvénytelenség esetén számukra kedvező döntést, ezért a meghozott döntések megválasztásáról volt a szavazás. De ettől ez még eléggé erkölcstelen. Az meg tény, hogy ellenzéki kezdeményezést egyet sem fogadtak be az elmúlt időszakban, és jó párnál a megtagadás eléggé mondvacsinált érveken alapult (ugyanazok az érvek alapján, amik az álláskeresési járadéknál elhangoztak, a vizitdíjról sem lehetett volna Népszavazást tartani). Tehát amíg a valódi demokráciát jelképező intézményt nem hagyják érvényesülni, addig ezt a látszatdemokratikus propagandát tolják az ember szájába.
És mindezt nem is olcsón. Az elmúlt 2-3 év nemzeti konzultációiból, illetve az arra költött propagandaanyagokból kis túlzással lehetett volna rendezni például a pedagógusok bérét, legalábbis rövidtávon. De nyilván kinek mi a fontos. A mai magyar kormánynak első a propaganda. Utána jön a többi…
