Több korábbi cikkünkben is foglalkoztunk már azzal, hogy milyen takarítási és egyéb háztartáson belüli praktikák, tippek vannak, amikkel sokat tehetünk a saját ökológiai lábnyomunk csökkentése érdekében. Ilyen tippek voltak például, hogy:
- Ha tehetjük, vásároljunk csomagolásmentesen, saját tárolóinkba
- Semmiképp NE öntsük a használt sütőolajat a lefolyóba vagy a wc-be
- Eldobható zacskók helyett használjunk vászontáskát, pékáru, zöldség/gyümölcs tartására alkalmas zsákokat
- Használjunk környezetbarát tisztítószereket és eszközöket
Ha ezeket az apróságokat elkezdjük akárcsak egyesével is a mindennapjaink részéve tenni, már azzal sokat tehetünk egy élhetőbb bolygóért, zöldebb és tisztább környezetért. Vannak ugyanakkor nagyobb ívű folyamatok is a világon, amelyeket érdemes átgondolni akkor, ha lépéseket tennénk a saját „zöld átállásunk” sikeressége érdekében.
Az egyik – és személyes véleményem szerint az egyik legfontosabb – ilyen dolog szoros összefüggésben van korunk egyik szomorú sajátosságával, a végtelen és mérhetetlen fogyasztással, valamint a közlekedés és közlekedési/szállítási eszközök károsanyag kibocsátásával.
2023-ban teljesen természetes mindannyiunk számára, hogy ha valamit szeretnénk vásárolni, annak szó szerint csak és kizárólag a képzeletünk, illetve a pénztárcánk szab határt. A földrajzi korlátok leomlottak, ahogy az ember és ember közötti kommunikációban a telefon, majd az internet elterjedése, a globális gazdaságban és kereskedelemben a közlekedés rohamos fejlődése számolta fel a több száz vagy ezer kilométeres távolságok jelentette korlátokat a világunkban.
Gondoljunk csak bele, annyi ruhákat és kütyüket kínáló weboldal, applikáció létezik, hogy már a nevüket is nehéz megjegyezni. Ha szeretnénk telefontokot, fülhallgatót vagy bármilyen használati tárgyat vásárolni, túlzás nélkül jelenthetjük ki, hogy a legtöbb esetben jobban megéri nekünk a vásárlás, ha nem a lakóhelyünk szerinti boltból, hanem mondjuk Kínából rendeljük meg az adott terméket. De a globalizáció áldásos hatása az is, hogy az év bármely időszakában megtalálhatjuk a botlok polcain a különböző zöldségeket, gyümölcsöket.
Kérdezhetnénk akkor, hogy ha az interneten olcsóbb a vásárlás, a banán és a narancs pedig 365 napon át elérhető a boltban, akkor mi a probléma? Hát leginkább az ahogy eljutnak hozzánk ezek az áruk. A közlekedésben, szállítmányozásban történt fejlődés ugyanis hatékonyságban és gyorsaságban egyértelmű fejlődéssel járt, az óriási mértékű károsanyagkibocsátás ugyanakkor továbbra sem megoldott probléma.
Az Európai Parlament által néhány évvel ezelőtt közzétett adatokból egyértelműen láthatjuk, hogy a károsanyag kibocsátás mind a légi, mind pedig a tengeri közlekedés és áruszállítás esetében jelentősnek mondható. Azt írják:
„2019-re a légi közlekedésből származó károsanyag-kibocsátás 146%-kal, míg a vízi 30%-kal emelkedett az 1990-es értékhez képest. Ez volt a leggyorsabb növekedés a teljes közlekedési ágazatban – az egyetlen olyan ágazat, amelyben 1990 óta nőtt a kibocsátás.”
Jelentős javulást kell elérnünk a tenger- és óceánjáró hajók esetében is, ha csökkenteni szeretnénk az általuk kibocsátott szennyezőanyagok mértékét. A fogyasztói igények kiszolgálását naponta mintegy 50-60 ezer ilyen hajó igyekszik kiszolgálni, ami azt eredményezi, hogy a vízen történő áruszállítás éves kibocsátása hozzávetőlegesen annyi, mint Németországé.
Vannak azonban előremutató tervek, amelyek a hajózásban a nap- és szélenergiát hasznosítanák, ezzel zöldítve az iparágat, az egyik legizgalmasabb ezek közül a svéd Wallenius Marine koncepciója, az Oceanbird:
kiemelt kép: Pexels, Julius Silver
