Az elmúlt hetekben két tehetségkutató indult el ismételten. Az RTL a 10 éve szüneteltetett The Voice c. műsorral próbálja növelni a nézettséget, míg a Tv2 a több éven keresztül sikerrel futó Sztárban Sztár Leszek-kel próbálja elérni ugyanezt. A hétvégén belenéztem mindkettő műsorba, hogy milyen élményt adnak.
Igazság szerint ez a két műsor elég nagy hendikeppel indul nálam. Eleve az elmúlt 1.5 évtizedben annyi tehetségkutató volt, ami nekem már sok. De ezt a két konstrukciót alapból nem szeretem. A Voice-hoz mondjuk kötődök érzelmileg, mert 10 éve ott bukkant fel először Agárdi Szilvi. Őt már gyerekkora óta ismerem és nagyon szeretem, nemcsak mint énekest, hanem mint embert és nagyon jó barátot is. Viszont maga a műsor konstrukciója nem tetszik. Az elején a válogatás jó, de utána nekem túl gyors ütemben esnek ki a versenyzők, ami engem zavar.
A Sztárban Sztár leszek meg nekem tehetségkutatóként értelmezhetetlen. A Sztárban Sztárnak nálam pont az volt a lényege,, az tette szorakoztatóvá, hogy ismert karakterek, akiknél tudom, milyen stílusban utaznak, hogy képesek egy teljesen más szerepben megnyilvánulni. Itt viszont olyan emberek vannak, akiknek abszolute nem ismerem a karakterét. És felvet bennem egy kérdést: ha még a saját stílusát sem ismerem, miért vagyok arra kíváncsi, hogy miként tud más bőrébe bújni? Szóval lényeg a lényeg, egyik formáció sem volt a kedvencem soha.
Megnézve a két műsort, az egyiknél mégis azt mondom, hogy felülmúlta a várakozásaimat (még ha az nem is volt túl magasan). A Voice válogatója ugyanis nálam kifejezetten működött. Amitől a legjobban féltem itt, az a zsűri. Miklósa Erikával minden oké, de a többiekkel van gondom. Trokán Nóra énekesként azért egyáltalán nem kiemelkedő, Manuel rettenetesen fiatal még, Curtis pedig eddig sokkal ismertebb számomra a botrányairól, mint a munkásságáról. Ráadásul a két srác sem igazán egymástól különböző karakter. Szóval arra számítottam, hogy a zsűri széttrollkodja a műsort, hasonlóan az X-Faktor utolsó évadaihoz.
És ehhez képest azt éreztem, hogy nem ez történik. Oké, volt néhány eset, ami egy icipicit feszültebb volt (leginkább a blokkolások, amikkel megszívatták egymást), de ezeket sem éreztem soknak. A két srác közötti rivalizálás nem lépett túl egy bizonyos szintet. Ahogy az is tetszett, hogy eltűntek a bohós karakterek, aki bekerült, valamilyen szinten már tudott énekelni. Ezenkívül még a srácok is tudtak korrekt tanácsokat adni. Nem azt mondom, hogy rajongója leszek a műsornak, és folyamatosan nézni fogom, de amit láttam belőle, az oké volt, és ritkán fordul elő ilyen, de egyszer sem éreztem azt a műsor közben, hogy ellepne a szekunder szégyenérzet.
A másik műsorról jóval kevésbé tudtam pozitív képet alkotni. Eleve az elmúlt időszakban nekem Pápai Jocitól és Tóth Gabiból elegem van, mindenhol produkálják magukat, előbbi viselkedése szerintem egyszerűen nem való képernyőre, utóbbi meg folyton produkálja magát. De Majka viselkedése is bicskanyitogatóvá tud válni. A Majka-Tóth Gabi viták meg ugyanarra a sémára épülnek, mint eddig, egyáltalán nem szórakoztató, sőt, borzasztóan unalmas.
E mellett még mindig megvan a castingokban az az idegesítő dolog, hogy szándékosan hívják be a gyenge versenyzőket égetni magukat, mert ez kell a népnek. Elsőre ez még vicces, másodszorra oké, húszadszorra már kínos.
Összességében úgy érzem, egyik műsor sem fog odaszögezni hétvégenként a televízióhoz, de ami eddig a Voiceból láttam, az sokkal inkább elfogadható volt, mint ami a Sztárban Sztár Leszek adok. De hogy a sok fiatal énekesből mennyi marad meg tartósan…ez már egy másik történet, ami nem fog idén véget érni.
