Hazánk legnagyobbra növő kígyója a kaszpi haragossikló. Hossza meghaladhatja a 2 métert. És bár megjelenése impozáns, viselkedése merész, nem könnyű vele összetalálkozni, mert az embert, ha csak teheti, igyekszik messze elkerülni. Ezüstösen fénylő barnásszürke alapszíne jól elrejti az élőhelyét jellemző fűben. – ismerteti a 2024-es év hüllőjét hivatalos oldalán a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
„Lassan, óvatos léptekkel ereszkedtem alá a meredek domboldalon. Szememmel a sziklaperemeket pásztáztam, ahol korábban levedlett kígyóbőrt láttam, de semmi. Már kezdtem feladni, ebből ma sem lesz siklófogás, amikor egy kisebb galagonyabokor mellé értem. Úgy döntöttem, alulról kerülöm meg, és úgy haladok tovább keresztben az oldalban. Alighogy a bokor mögé pillantottam, a fűből, mint a felhúzott rugó, 120 centiméter körüli haragossikló tágra nyitott szájjal lendült a térdem felé. Miután elvétette a harapást, újra S-alakba görbült, majd megint harapott. De ekkor már megragadtam, és a kezemben volt. Sok történetet lehet hallani a méltán haragosnak nevezett sikló temperamentumáról. Ha sarokba szorítják, gyakran fordul szembe támadójával, akit vagy amit hatásos blöffjével igyekszik megfutamítani. Mivel nagy termetű, vakmerő támadása elsőre tényleg félelmetesnek tűnik. Ha megfogják, vehemensen harap. Fogai aprók, de tűhegyesek, és a bőr fájdalomérző idegvégződéseit igencsak tépik, az apró hajszálerekkel együtt, emiatt harapása kellemetlen, és a vér is kiserken néha. Amint azonban a vér megalvad, és a sebet lemossuk, szinte alig látható a harapás nyoma.”Lassan, óvatos léptekkel ereszkedtem alá a meredek domboldalon. Szememmel a sziklaperemeket pásztáztam, ahol korábban levedlett kígyóbőrt láttam, de semmi. Már kezdtem feladni, ebből ma sem lesz siklófogás, amikor egy kisebb galagonyabokor mellé értem. Úgy döntöttem, alulról kerülöm meg, és úgy haladok tovább keresztben az oldalban. Alighogy a bokor mögé pillantottam, a fűből, mint a felhúzott rugó, 120 centiméter körüli haragossikló tágra nyitott szájjal lendült a térdem felé. Miután elvétette a harapást, újra S-alakba görbült, majd megint harapott. De ekkor már megragadtam, és a kezemben volt. Sok történetet lehet hallani a méltán haragosnak nevezett sikló temperamentumáról. Ha sarokba szorítják, gyakran fordul szembe támadójával, akit vagy amit hatásos blöffjével igyekszik megfutamítani. Mivel nagy termetű, vakmerő támadása elsőre tényleg félelmetesnek tűnik. Ha megfogják, vehemensen harap. Fogai aprók, de tűhegyesek, és a bőr fájdalomérző idegvégződéseit igencsak tépik, az apró hajszálerekkel együtt, emiatt harapása kellemetlen, és a vér is kiserken néha. Amint azonban a vér megalvad, és a sebet lemossuk, szinte alig látható a harapás nyoma.” – olvasható a kaszpi haragossikló harapásáról az MME oldalán.
Hazánk legnagyobbra növő kígyója a kaszpi haragossikló. Hossza meghaladhatja a 2 métert, vastagsága elérheti egy női csukló vastagságát. És bár megjelenése impozáns, viselkedése merész, nem könnyű vele összetalálkozni, mert az embert, ha csak teheti, igyekszik messze elkerülni. Ezüstösen fénylő barnásszürke alapszíne jól elrejti az élőhelyét jellemző fűben. A hátpikkelyei közepén húzódó szalmasárga csíkok tovább segítik rejtőzködését a száraz fűavarban. Barna szemei nagyok, melyekkel zsákmányát és támadóját egyaránt messziről észreveszi. Feje teteje mogyoróbarna, felső ajkai narancsosak, torka fehér, oldalt sárgás- vagy rozsdavörös foltokkal, hasa halványsárga. A fiatalok alapszíne ezüstös- vagy sárgásszürke oldalt, és a háton gyakran harántcsíkká olvadó apró sötét foltokkal.
Régi és új név: A kaszpi haragossiklót (Dolichophis caspius) magyarul sokáig csak haragos sikló névvel illettük. Ekkor a tudományos neve is Coluber jugularis caspius volt, vagyis a jugularis nevű fajnak az alfajaként tartottuk számon, ami a magyar névben nem tükröződött. A hazai jogszabályokban még ma is a haragos sikló elnevezéssel találkozunk, ezekbe a dokumentumokba ugyanis a törvényalkotás bonyolult eljárási rendje miatt még nem került át a tudományosan ma már sokkal helytállóbb új név. A változást részben az új, DNS-re alapozott törzsfejlődéstani vizsgálatok indították el, melyek arra világítottak rá, hogy az európai haragossiklók, amelyek egykor mind a Coluber-nemzetségbe tartoztak, több önálló törzsfejlődési ágon szétszórtan helyezkednek el. Ezek az ágak új genuszneveket kaptak, így ma már jobban látjuk a köztük lévő leszármazási/rokonsági viszonyokat. Így került az egykori „haragos siklónk” a Dolichophis nemzetségbe. Időközben az is kiderült, hogy a caspius nem is a jugularis-faj alfaja, hanem maga is önálló faj. Így lett a mai tudományos neve Dolichophis caspius. A Dolichophis jugularis nevű faj továbbra is létezik, és az ázsiai haragossikló néven ismerjük magyarul. De vajon miért írjuk a „haragos sikló” jelzős szerkezetet egybe? A magyar nevek is egyre gyakrabban tükrözik a tudományos neveknél jól nyomon követhető rokonsági viszonyokat. Az egykori Coluber nemzetségbe sorolt siklók számára a mindegyikükre jellemző harapósságot leíró haragossikló magyar nemzetségnevet tartottuk meg, amelyhez minden faj esetében egy faji jelzőt biggyesztünk: kaszpi haragossikló (D. caspius), balkáni haragossikló (Hierophis gemonensis), karcsú haragossikló (Platyceps najadum) stb.
Forrás: mme
