A mi szalagos farsangi fánkunk elődjét már az ókori rómaiak, és a görögök is fogyasztották. A hosszúkás, fánkszerű ételt a sütés után mézzel vagy az akkoriban oly népszerű halszósszal ették. Az ókort követő középkorban az arab szakácsok már élesztős tésztát sütöttek ki olajban. Ezeket a fánkocskákat sütés után édes szirupba forgatták.
A fánk diadalkörútját az 1400-as években kezdte meg Európában. Ekkor még a nyers fánktésztát sós töltetlékkel, gombával, hússal töltve sütötték ki. A fánktészta ebben az időben teljesen megegyezett a kalácstésztával, ezt aztán idővel aszalt gyümölcsökkel tökéletesítették. Ezeket már olajban sütöttek ki, többek közt a hollandok. Amerikába is a holland telepesek által jutott ki a fánk. A közismert lyukas amerikai fánk csak az 1800-as évek közepén vált népszerűvé és amerikai módivá.
Népszerűségének valószínűleg jót tett, hogy régebben a tél végére a családok eléggé kifogytak az élelemből. Kapóra jött, hogy ilyenkor szokás böjtöt tartani. A hamvazószerda előtti farsangi napokban viszont karnevállal, és nagy lakomákkal készültek fel a böjtre.
Napjainkban a farsang legismertebb és legkedveltebb étele a farsangi fánk. Ezt a téli finomságot hazánkban sokféleképpen nevezik, tájegységtől függően lehet a fánk: pánkó, siska, pampuska. Az elkészítése is sokféle módon történhet. Lehet burgonyás, túrós, csöröge. Készülhet töltve vagy töltetlenül, sósan vagy édesen. Fogyaszthatjuk házi lekvárra, vaníliás cukorral, csokoládé vagy éppen színes, édes mázzal leöntve. Általános jellemzője, hogy bő zsírban vagy olajban sütjük.
Egykor a farsangi időszakban a lányok fánkot adtak annak a fiúnak, akit kiszemeltek maguknak. Ha viszont ezután egy pár együtt tört ketté egy fánkot, azok közel kerültek az esküvőjük időpontjához, mert a fánk oldalán körbefutó szalag a karikagyűrű jelképének számított.
Ez a csábítóan finom és nagyon népszerű édesség farsang idején minden házban az asztalra kerül. Sokat félnek az elkészítésétől, pedig kellő figyelemmel történő készítése csakis sikerrel kecsegtethet. Íme egy egyszerű recept:
Hozzávalók:
3 dl tej
3 evőkanál cukor
2,5 dkg élesztő
1 kávéskanál só
50 dkg finomliszt
1 darab tojássárgája
6 dkg olvasztott vaj vagy margarin
5 dl napraforgó olaj
Elkészítése:
Egy tálkába tegyük a 3 evőkanál cukrot és a 3 dl tejet, melegítsük fel 40 fokos hőmérsékletűre, hogy olvadjon el benne a cukor. Morzsoljuk bele az élesztőt. Szórjunk a tetejére 2 evőkanál lisztet. FIGYELEM! Amennyiben a tejben nincs cukor, illetve a tej túlságosan hideg vagy forró, és még lisztet sem szórunk a tetejére, akkor az élesztőnk nem fog megkelni. Amennyiben az előírtaknak megfelelően dolgoztunk 15 perc múlva kezdődhet a dagasztás. Amíg az élesztőnk megkel, addig szórjunk a dagasztótálunk aljára 1 evőkanál sót. Csakis az aljára, mert ha az élesztő a sóval keveredik abban az esetben a só megöli az élesztős kovászunkat. A sóra kerüljön az 50 dkg finomliszt. Erre kerülhet a lehűtött, de még folyós állagú 6 dkg vaj vagy margarin. Aztán üssük bele az 1 darab tojásnak a sárgáját. De csakis a sárgáját! Hiszen a fehérjével egykor várfalakat erősítettek! Mi ne keményítsük vele a fánkot. Most már megkelt az élesztőnk, adjuk hozzá a liszthez. Dagasszuk kézzel, mert érezni kell a tészta lágyságát. Könnyen dolgozható, lágy tésztát kell kapnunk. Amennyiben úgy érezzük, hogy kemény a tésztánk tegyünk hozzá kevéske langyos tejet. Legalább negyed óráig dagasszuk. Amikor már szép hólyagos a tészta, és elválik a tál falától, körbe lisztezzük be, a tetejére is szórjunk lisztet, és takarjuk le. Langyos helyen kelesszük 40 percet. Fordítsuk ki deszkára, és alaposan gyúrjuk át, majd pihentessük 15 percig. Lisztezett deszkán nyújtsuk ki 2,5 centi vastagságúra, szaggassunk belőle fánkokat. Lefedve pihenjenek amíg mi az 5 dl olajat megforrósítjuk. A fánkoknak az olajban úszniuk kell, tehát ha a sütő edényünk nagy, több olaj szükséges. Az olaj legyen forró, mert a langyos olajat csak beszívja a tészta. Helyezzük az olajba a fánkokat. Csakis fedővel süthető! Mert a tészta növekedéséhez, szalagosodásához szüksége van a gőzre. Amennyiben az egyik oldala szép pirosra sült, megfordíthatjuk. Vigyázat, azért ne legyen égett! Most fedő nélkül sütjük. Konyhai papírtörlőre helyezzük, hogy a fölösleges olajat felitassuk. Porcukorral, vaníliás porcukorral, lekvárral, pudinggal fogyasszuk. Jó étvágyat!
Forrás: netfolk.blog.hu, zilakavehaz.hu, mngsz.com
