,,Ez a vár végvára az országnak, s mintegy főkapuja a magyar földnek, melyen legkönnyebben juthatni az országba. Két részről óriási folyók veszik körül. Többször akarták már a törökök ezen várat a hatalmukba ejteni, hogy így nyitva legyen előttük az út Magyarországba, és Magyarországból ki.,, – összegezte Giovanni da Tagliacozzo ferences szerzetes és krónikás, hogy a korabeli Magyarország számára mit is jelentett 1456 körül Nándorfehérvár.
Igen, tudom, hogy 565 évvel az egész Európában örömmámorként megélt diadal után ma már úgy nevezik a helyet, hogy Belgrád, de én mégis Nándorfehérvárt kerestem a főváros falai között.
A sokat megélt városból, ami 1403-ben lett először Szerbia, majd 1918-2003 között pedig Jugoszlávia, 2003-20006 közötti időszakban Szerbia-Montenegró, aztán 2006 óta pedig ismét Szerbia fővárosa, nos hát belőle sokat nem igazán láttam.
Buszunk ablakából a széles bevezetőúton mindössze egy másfél milliós főváros modern, városi épületei suhantak el mellettünk, miközben utastársaimmal együtt a kirándulásunk célpontját kutattuk szemünkkel.
Az igazán rejtélyes évszámmal rendelkező 565. évforduló izgalmában tekintettem meg a nándorfehérvári vár elképzelhetetlenül masszív Despota-kapuját, amelyen áthaladva újabb kapukon keresztül értünk fel a várba.
A vár területére érkezve megállapíthattam, hogy nem igazán sok épület maradt meg az idők viharában a régmúltból. Az egész óriási, városnyi terület inkább hasonlít egy hatalmas parkhoz, ahol az árnyas, ligetes sétányok, és a padok a főváros levegőzni, szórakozni, sportolni és pihenni vágyók tömegeit várja. A nándorfehérvári vár mára egy igazi közösségi térré változott. A múltat a még megmaradt épületekben működő múzeumok őrzik.
A várba látogatásomkor igyekeztem felfedezni a magyarok számára fontos és emlékeket felidéző helyeket. Hiszen mégis csak a naponta elhangzó déli harangszó születési helyén járok.
A várban elhelyezett emlékkő a nándorfehérvári diadal a magyar–török háborúk egyik jelentős eseményére emlékeztet, amelynek során 1456. július 4-22. között a keresztény csapatok, köztük magyarok és szerbek Szilágyi Mihály vezetésével hősiesen védték Nándorfehérvár vagyis a mai Belgrád várát. A védőkhöz 10 ezer katonájával csatlakozott Hunyadi János vezetésével Kapisztrán János 30–35 ezer fős keresztes csapata. A magyar és szerb katonákat egyesítő seregek július 22-én, a vár melletti csatában győzték a törököket.
A szerencsés turista felfedezhet hagyományőrző csoportokat is a vár területén, akik korabeli öltözékükkel kicsit visszahozzák a falak közé a régmúlt egy kis szeletkéjét.
A vár meglátogatása egy egész napot is igénybe vesz, mert a számtalan múzeum és templom megtekintése igazán időigényes, mindezek mellett felemelő is, mert például a fotón látható kápolnában vizet osztanak a szomjazó betérőknek, természetes illik megköszönni némi adománnyal a kedvességet.
