Az elhunyt hozzátartozók emlékére, ökumenikus áldással, tisztelgő emlékezéssel és főhajtással:
2021. november 1-én
15:30 órakor a mislenyi temetőben, majd
16:15 órakor a kozári temetőben
tartanak kegyeleti áhítatot Kozármislenyben.
Az ingyenes önkormányzati különbusz járathoz Pécs felől minden megállóban csatlakozhatnak a temetőkbe igyekvő emlékező hozzátartozók.
„Fodor Sándor soraival azonosulva tudom hívni Kozármisleny lakosságát, hogy EMLÉKEZZÜNK! „Halottak napja – a békességé. Az élőké. Hiszen azok, akik, ha le is hunyták szemüket, de szeretetünkben megmaradtak – nem haltak meg. Bennünk élnek tovább.” Higgyük ezt nagyon erősen! Kitárt szívvel! Nekünk is könnyebb! Vegyünk elő egy kacagást, egy mosolyt! Emlékezzünk egy kellemes illatra, egy csipkés zsebkendőre! A sokat hordott nyakkendő is üzen. Idézzünk fel vidám együttléteket! Hiszem, már meg is nyugodtál…S, így az előre mentek itt vannak, itt lesznek velünk, hiszen a szeretet napja lesz, s a szeretet napja van… Készülünk mi is Kozármislenyben. Már nem emlékszem pontosan, de számításaim szerint huszonhét éve hajthatjuk meg közösen fejünket itt a mi kedves városkánkban. Már akkor is volt egy „lelki mag”, aki mellém állt. A mindenkori lelkész, később lelkészek készek voltak mindenkor a szolgálatra. Mennyivel könnyebb osztozni az emlékekben, ha melletted állnak a veled együttérzők. Drága Vörös Öcsinek köszönhető, hogy a mislenyi temetőben nyugvók köré is állhatunk, imáinkat mormolhatjuk. Ő kérte, hogy tiszteljük meg az ott nyugvókat is! Egy településnek fontos feladatának kell lennie a temetők rendben tartása. Kozármislenyben ez soha nem volt kérdés. Üdvözítő, hogy új szelek, új tetteket szültek. 2018 – ban is egyet akartunk! Méltó kegyeleti helyet alakítottak ki a dolgos kezek. A sírkertben azóta is összegyűlünk, és együtt emlékezünk. Ezt tesszük november 1 – én, 15:30 órakor. A tisztelgőket felhozza városunk autóbusza, majd ugyanígy átviszi őket a kozári temetőbe is. Ott 16:15 órakor tartjuk az ökumenikus megemlékezést. Kozármislenyiek! LEGYÜNK EGYÜTT A KÖZÖS FŐHAJTÁSON!” – osztotta meg gondolatait velem a közelgő mindenszentek napjáról Tarcsay Gyöngyvér, a Kozármislenyi Nyugdíjasok Egymásért Egyesületének elnöke, önkormányzati képviselő.
Magyarországon a november 1, vagy mindenszentek napján a hagyományoknak megfelelően a hozzátartozók felkeresik elhunyt hozzátartozóik sírját és gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére. Hazánkban ez a nap eggyé vált az elhunytakról való megemlékezés napjával.
Ezen a napon a temetők virágpompába öltöznek és a gyertyák fénye ezen az estén és egész éjszakán át az örök világosságot jelképezi. A katolikus egyház szertartása szerint ezen a napon a temetők nagy keresztjénél, vagyis a mindenki keresztjénél elimádkozzák a mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket.
A magyarországi katolikus temetőkben a sírokat virágokkal és koszorúkkal történő feldíszítés a XIX. században kezdett elterjedni német hatásra. Ezt a szép szokást idővel nem csak a katolikusok, hanem a protestánsok, és a nem hívők is átvették hazánkban. Az időjárásunknak köszönhető, hogy mivel a krizantém fehér és színes változatai nálunk Mindenszentek és Halottak napja körül nyílnak, így Magyarországon leginkább ezzel a virággal díszítik a sírokat.
A régi hagyományokat követve, akik akadályoztatva vannak, és nem tudnak elmenni a temetőbe, azok otthon gyújtanak gyertyát a halottjaik tiszteletére. A temetőkben egykor figyelték, hogy kinek ég el hamarabb a gyertyája, mert a népi hiedelem azt tartotta, hogy az hal meg előbb a családban, akinek a meggyújtott gyertyája a leggyorsabban leég.
Fotó: pixabay.com
