„Tájékoztatjuk önöket, hogy az ország működése és energiabiztonsága érdekében optimalizálnunk kellett az ellátási stratégiánkat, és a november 28-ával kezdődő, 48. héten nem tudunk dízelt és motorbenzint biztosítani.”
A Magyar Hang idézte a MOL levelét, melyet egyes benzinkutaknak küldtek. A Független Benzinkutasok Szövetsége szerint több mint 250 céget és akár 500 kutat is érinthet a korlátozás. Vagyis ez már nem is korlátozás, hanem konkrét hiány: az ország benzinkutjainak nagyjából a hatodán nem lehet majd tankolni. Sok kereskedő már most is komolyan visszavett, az M3-as mellett láttunk ma olyan egységet ahol egyáltalán nem volt szolgáltatás. – írja a KARD nevű Facebook oldal szerzője.
A Brent típusú olaj ára közben a mai nap 84 dollárra esett. Február 25-én, a háború kitörésének másnapján 99 dollár volt.
Igazából felesleges is kiemelni az üzemanyag helyzetet önmagában, mert valójában az a Mekk Eleket megszégyenítő tákolmány kezd összedőlni, amivel a kormány a válságot kezeli akarta. Az ársapkák egyértelműen hiányt okoznak, miközben az inflációt érdemben nem csökkentik, viszont hosszan elhúzódó áremelkedést váltanak ki. Itt érdemes megjegyezni, hogy Ukrajnában már kisebb mértékű a pénzromlás, mint Magyarországon, pedig arra valóban rá lehetne sütni, hogy „háborús infláció”.
Az államkassza közben üres, mert az elmúlt tizenkét évben a bőség idejében a forrásokat… khömm… nem használták fel hatékonyan és nem is tartalékoltak a rosszabb időkre (legalábbis olyan összegeket amik még megőrizték a közpénz jellegüket). A megoldást az EU-val való kiegyezés jelentené, ami viszont egyrészt elkésett, másrészt a rendszer szempontjából nem lehetséges.
Orbán a világ boldogabbik felével ellentétben Putyinra fogadott és bár az utóbbi időben mintha kezdené felismerni, hogy ez nem jött be, háromnegyed évet vesztegetett el arra a vágyára, hogy Oroszországgal legyünk határosak. Ezalatt az idő alatt viszont tovább folytatta az Európát bomlasztó, hűséges KBG ügynök politikáját, amivel egyre nehezebb helyzetbe hozta magát az uniós források lehívásáról szóló tárgyalásokban.
Európa feltételei ennek az ámokfutásnak köszönhetően egyre keményebbek lettek és mára gyakorlatilag oda jutottunk, hogy Orbánnak olyan gesztusokat kellene tennie, amivel lényegében fel kellene számolnia a kleptokrata rendszerét.
Egyelőre nem látszik gyors megoldás a helyzetre, ami viszont nyilvánvalóan tovább fog romlani. Mivel Orbán Putyin győzelmére várt, nem is tettek semmilyen lépést annak érdekében, hogy megpróbáljanak megszabadulni az orosz energiafüggőségtől. Az oroszok rakétatámadásai nyomán viszont a Barátság vezetéken még egy hétig (legalább) nem kapunk olajat, a stratégiai tartalék jelentős részét pedig már felhasználták a hatósági ár fenntartására. Az ársapka miatt továbbra sem érkezik értékelhető import az országba, a MOL pedig egyedül nem tudja ellátni a piacot.
Ha az oroszok pedig tovább rombolják az ukrán energiainfrastruktúrát (már pedig tovább fogják), akkor az sem lehetetlen, hogy egyébként is hosszú időre kiesik a MOL nyersanyag forrása.
Egyre közeledünk a hatósági áras üzemanyag korszakának a végéhez. Hacsak valami csoda nem történik, akkor az pedig nem lesz távol attól, amikor a háztartások megkapják az első komolyabb energiaszámlákat.
Nem lennénk most Brüsszel helyében.
