A klímaváltozás egyik leginkább szembeötlő hatásaként jelentkező aszályos időszakok és az akkumulátorgyárak hatalmas energia- és vízigénye rávilágít egy nagyon súlyos problémára, aminek a megoldását a 2010 óta kétharmaddal kormányzó Fidesz-KDNP igyekszik szőnyeg alá söpörni és halogatni. Ez a probléma nem más, mint az ivóvíz és a víziközmű infrastruktúra helyzete.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mivel, ha most kisétálunk a fürdőszobába vagy a konyhába és megnyitjuk a csapot, abból pedig folyik a víz, akkor ez mindig így lesz, bármi történik. Túlzás nélkül jelenthetjük ki, hogy ez, látva az ivóvízvédelemmel kapcsolatos intézkedések évtizedes kormányzati mulasztásait, egyáltalán nem biztos. A mindenki számára elérhető, egészséges ivóvíz biztosítása hosszútávon könnyen veszélybe kerülhet.

Annak, hogy ez az alapvető közszolgáltatás – talán abban még a politikailag rendkívül megosztott társadalmunk is egyet tud érteni, hogy a mindenki számára elérhető ivóvíz annak számít – veszélybe került a legfőbb oka az, hogy a működéshez szükséges infrastruktúra lepusztult, elhanyagolt állapotban van. A korrektség kedvéért jegyezzük meg, hogy bár igaz, a 2010 óta regnáló Orbán-kormányok is bőven kivették a részüket a probléma eltussolásából, a felelősség a 2010 előtti baloldali kormányokat is terheli.

Na de nézzünk akkor néhány számot, amik megmutatják mi a probléma. A szakemberek becslései szerint ezermilliárdos a forráshiány a víziközmű ágazat tekintetében. Ekkora tétel hiányzik ahhoz, a meglévő forrásokon felül természetesen, hogy a szükséges karbantartási és pótlási munkálatokat elvégezhessék a szakemberek. Magyarul ennyi pénz kell ahhoz, hogy a föld alatt futó csöveket és a víziközművekhez tartozó egyéb infrastruktúrákat a szolgáltatók megfelelő állapotba tudják tartani, ami alapfeltétele annak, hogy a lakásunkban, házunkban stabilan elérhető legyen az egészséges ivóvíz.

Az elöregedett csövek komoly problémákat okoznak. Ezek közül a legkiemelkedőbb az, hogy a karbantartási és felújítási munkák elmaradásának következtében ma már 20 százalékos az úgynevezett hálózati veszteség, tehát ennyi víz folyik el a rossz állapotú csövek miatt a semmibe. Ez a veszteség nem ér el a fogyasztóhoz, ami már csak az ivóvíz pazarlásának szempontjából is komoly probléma. Erről nemrég, a Víz Hete alkalmából a Víz Koalíció képviselője is beszélt az RTL híradójának.

További nehézség a megfelelő vízszolgáltatás fenntartásával kapcsolatban a szolgáltatók helyzetének ügye. A szolgáltatók nem kapják meg a szükséges forrásokat a zavartalan működésük biztosításához, ami nem csupán a hálózattal kapcsolatos problémákat idézi elő, de a jelenleg tapasztalható, ágazaton belüli munkaerőhiányt is.

Dr. Keresztes László Lóránt, az LMP pécsi politikusa, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke számtalanszor szólalt már fel a Parlamentben és azon kívül ebben a témában. A képviselő március 22-én, a Víz világnapja alkalmából tartott sajtótájékoztatót, ahol úgy fogalmazott:

„Magyarországon az ivóvízellátást biztosító közműrendszer gyakorlatilag az összeomlás szélére került. Tehát tulajdonképpen veszélybe került középtávon Magyarországon az egészséges ivóvízellátásnak a kiszámíthatósága.”

A zöld párt egyébként évek óta bombázza költségvetési módosító javaslatokkal a kormányt annak érdekében, hogy a döntéshozók jelentősen több forrást biztosítsanak az ágazatnak a jelenleginél. Elmondásuk alapján – ami megegyezik a szakma szereplőinek véleményével – éves szinten legalább százmilliárdos ráfordításra lenne szükség, ezzel szemben azonban, ha megnézzük a 2023-as központi költségvetést, azt láthatjuk, hogy a „Az állami tulajdonú víziközmű-vagyonon végzett értéknövelő beruházások megtérítése” sor mellett mindössze 3 milliárd (nem elírás!) kiadás szerepel, ennyit szán tehát erre a feladatra 2023-ban a kormány, ami tekintve a szakma által jelzett ezermilliárdos hiányt, elég sovány vigasz.

kiemelt kép: Pexels, Mike B