Az elmúlt időszakban igyekeztem sorra venni a belvárosi éttermeket menü szempontjából, nemrégiben pedig ismételten górcső alá vettem egyet. A Törvényszék épülete mellett található Kalamáris egy picit már kiesik nekem a Perczel utcai munkahelyhez képest, de azért nem olyan vészes, és a Xavér éttermi látogatásom már bebizonyította, hogy néha érdemes picit gyalogolni egy olcsó és jó helyért. Hátha ez is be fog jönni!
Az áraik tekintetében amikor ott jártam, akkor 1.490 forint volt a sima menü, és +300 forintért lehetett kérni nagymenüt amihez a leves és a főétel mellé egy kávé, egy Csíki sör, vagy egy desszert – akkor épp palacsinta – járt. Az aznapi menüben májgaluska leves volt, és a választható főételek közül én a cigánypecsenye mellett döntöttem. Ugyanakkor egy picit meglepett, hogy benn már azt mondták, hogy csontlevesük van cérnametélttel. Egy ilyen apróság viszont engem nem tántorít el semmitől, nézzük meg! A kiszolgálás maga kedves és figyelmes volt, e téren nagyon pozitív a véleményem.
A leves nagyon hamar érkezett, jó nagy adag, főleg a menüárakhoz mérten, és forrón, gőzölögve kaptam, ahogy szeretem. Fűszerezésében ugyanakkor nem voltam vele kibékülve. Egyrészről picit sótlannak éreztem. Ez még önmagában nem baj, utólag sózni még mindig lehet egy ételt, sót kivonni belőle már jóval nehezebb, így érthető, ha e téren egy vendéglátó óvatos. Viszont e mellett fura volt számomra, hogy nagyon borsosnak éreztem a levest, picit nekem már kellemetlen mértékben. Összességében azért bőven a fogyasztható kategóriába esett, de nekem maradt hiányérzetem.
A főétel mennyisége megint imponáló, egy jó nagy szelet hús, rajta a szalonna, mellette a krumpli, savanyúság, itt az ember garantáltan nem marad éhes. Megkóstolva nekem a krumpli egy kicsit keménynek tűnt, szeretem, ha egy sült burgonya ropogós, de ez már nekem picit a ló túloldala volt, talán egy kicsit rövidebb sütési idő elég lett volna neki. A hús ízlett, magyaros fűszerezésű, 1-2 helyen picit zsírosabb, de ez egy cigánypecsenyénél nálam bocsánatos bűn. A szalonnataréj is ízlett, viszont a savanyúságnak nem sok íze volt, ezt még fel lehetett volna turbózni valamivel.
A desszert két darab palacsinta volt, egyik kakaós, egyik lekváros (kérhettem volna valamelyikből kettőt. Nem mondom rendkívülinek, de teljesen jó mind a tészta, mind a töltelék, a mérete nem túl nagy, de desszertként fogyasztva bőven jó, és azért nem mindenhol adnak sajnos ma már 2 palacsintát 300 forintért.
Összességében, amikor ott jártam, az egyik legolcsóbb háromfogásos menüsor volt városban, azóta sajnos emeltek az árukon, ma már 1.990 forint lenne ugyanez. De a jelenlegi infláció helyzetben ez várható volt, szerintem sok másik vendéglátóhely lesz kénytelen emelni a menüárakon is. Összességében a kép vegyes: ha az a kérdés, hogy mennyiségileg hol kaptam a legtöbbet menüárban, magasan ez nyer. Ha viszont az, hogy ízekben hol kaptam a legtöbbet, akkor azért az eddig vizsgált éttermek összességében jobban teljesítettek nálam. Azzal együtt mondom, hogy ez sem volt rossz egyáltalán, csak azokban valahogy több és változatosabb ízeket kaptam. Ez alapján döntse el mindenki, hogy neki melyik szempont a fontosabb! Összességében azért mindenképp érdemes kipróbálni a helyet!
